2017. április 19.






Kidobós szobatárs: -
kislánya milyen?


Én: - Ötéves forma, nagyon szép, de olyan komoly kislány.
Kidobós szobatárs: - Végül is az anyukája is komoly.
Én: - ?! ..... ?!








jogi szeretetszolgálat







Áca: - Mielőtt kiderült volna, hogy fiú-e vagy lány, már tudtam, hogy Borókának fogják hívni.








bíróság








ma felhívott, hogy hiányzom neki, mióta nem dolgozom ott, nincsen kihez benyitnia.










jogi szeretetszolgálat









Azzal küzdünk, hogy már nem vagyunk, de még álláshirdetünk két nem létező pozíció betöltésére.













Aranytsillag szerint azért érzem magam kipurcanva, mert egyszerre kb. három életet élek. 

Szerintem nagyobb baj az, hogy egyikben sem vagyok jelen. 








ITT-tan








Kiküldtek hittanóráról.









30







Ácával, Cukormentes Cukorkával és Aranytsillaggal arról beszélgettünk, milyen betölteni a harmincat. Cukormentes Cukorka elmesélte, hogy ő aznap egész végig dolgozott, majd elment a reumatológushoz a kezével, ahol kapott rá "jedi" kesztyűt és szteroidos injekciót, és kinőtt az orrán egy hatalmas pattanás, amilyen még életében soha. Így zötykölődött haza késő este a buszon.
Én elmeséltem, hogy egész nap dolgoztam, este angolórán voltam, anyukám pedig azzal hívott fel, hogy ugyan gondolt ő arra, hogy harmincadik születésnapom alkalmából átugrik megpuszilni, viszont eszébe jutott, hogy amikor megszülettem, akkor sem látott azonnal, csak másnap, és mivel ez egy ilyen kerek évforduló, ezt az emléket felidézendő, csak másnap jönne át hozzám.
Áca elmesélte, hogy őt a puszta tény annyira kiborította, hogy egy költő ismerősük utólag verset írt neki erre az alkalomra, hogy jobb kedvre derüljön. 
Aranytsillagnak még van hátra pár hete...



Térey János

A hetvenévesek szeme


Vajon egy hetvenéves nő szeme
Mit lát a harmincéves asszony arcán?
„Magas homlokot, felhőkkel tele;
Hétfőt, a dallamos vasárnap alján.”
S mit mond a férfikor novembere?
„Láttam belépni. Tízpontos mutatvány
Meddig színésznő, honnan divatlány?…
S a meghatott föld mit kezd majd vele?”

A harmincéves mindig tiszta képlet,
És könnyű, mint egy Paganini-caprice;
Maga mögött tud néhány ritka vétket,
De tüstént elsimul a fölkavart víz…
Amíg a hűvös dívát alakítja,
A part minden lakója ráfogad;
Kiszáll a vízből, és betakarítja
A fényes pillantásokat.

A hangsúly a szabálytalan vonáson,
Mely pillantásunkat magára vonzza:
Az orrnyereg szeplői, nagyvilági
Combján a pengeél ejtette seb;
A hamvas bőrön itt-ott egy kopásnyom,
Az érett mellek napsütötte bronza,
S a porcelán arc véletlen hibái:
Legizgatóbb a rendhagyó eset.

Istenien szép volt a készülődő,
És nála is szebb a beérkezett:
Első szava magától értetődő,
A második homályból vétetett.
Becsvágya filmjéből kilép a hősnő,
A rend körét elhagyja és lebeg.
„Még nem olyan, mint mi voltunk ilyenkor.
Még nem tanult meg hasonlítani.”
„Szeretteti magát, akár mi egykor.
Ha különbözik, az is valami.”
„Nem jobb és nem rosszabb: másmilyen élet.
Ha különbözöm, csakis akkor élek.”

Elindult a siker sugallatával,
S a vének szemmel tartották Zsuzsannát.
Útját követni fényűző mulatság:
A sokaság egén suhogva szárnyal;
Tűsarka délben óriási kört ír
A sétatérre. Szemben áll a börtön.
Valami nagy, elragadó örömhír
Igézetében jár és kel a földön.
Éjjel bólint, s elhagyja ezt a tájat,
Autóba ül, s a combok összezárnak.

…A harmincéves, mint egy telt, gyümölcsös,
És hosszú lecsengésű, szörnyű szép bor:
Nincs fogható a megkóstolt gyönyörhöz,
Mely áttetsző palackban fénylik és forr.
Ha minden csöppje zamatosra érik,
Egyetlen vágyunk: „Kiinni fenékig!…”

Az új istennő létében lubickol.
Tartása ingerlően fesztelen.
Ha mozdul, szerteszét szitál a hímpor.
A zsúfolt élet lesz a veszte? Nem.
Találka és találka közt az arca bíbor,
S két ajtó közt is majdnem meztelen.
Az esemény, s az esemény utáni
Tabletta súlya, mint a tollpihéké;
A bűnöket, s a bűntudat parányi
Ráncait púder simítja sekéllyé…
Hallgatja, hogy zenél az esti áram,
Hogy épül híre a szájhagyományban.

A bájos benne: ami érthetetlen!
Legjobb nem tudni, mit miért csinál,
És mennyi terve van még lendületben.
Eső után milyen lesz majd a táj?…
Most harmincéves, és ezerszer áldott:
Élvezi, hogy mindkét keze szabad.
Virágporával még tíz év alatt
Behintené a termékeny világot,
S feslene mindenütt barackvirág…
Este zuhany alá áll, és magában
Annyit suttog: „Bár túl sokat hibáztam,
De porhintéseim arany hibák.”

Még nem söpörte el a szembeszél:
Főútra fordul vagy földútra tér…
A tudás terhétől kövérre hízik,
Magában számol szívdobogva tízig,
S ötről a hatra immár félve lép;
S ha egyszer hetvenéves lesz, szemét
Lezárja majd a legszebbik tanítvány.

„Szemem bezárul. Gondolkodj a nyitján!”

  




2017. április 2.

testről és lélekről - a szépség és a szörnyeteg










A nézők tapsoltak a moziban.
A fogyatékos gyerekek tapsoltak a moziban.
Ettől többet sem írni, sem mondani nem kell.



















testről és lélekről







"Egyszerű legyen a film, mint egy pohár víz."


(Enyedi Ildikó)


















2017. március 25.







Az ablakból kinézve látom, ahogy az ötven körüli férfi oda-vissza, oda-vissza rollerezik az udvaron.









baka istván: csak a szavak








Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad

testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név a szó majd
kiszabadulva partot ér

csak a szavak már nem maradt más
nem táplál a kenyér s a bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol

a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb
szó maga is csak és riadtan
tévelygek a szavak között

jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek







2017. március 24.

bíróság









Ad hoc szobatárs: - Én most befejezett melléknévi igenévben létezem.
















Erdőtündér: - Van helye benned?









ITT-tan







Rocker @ty@: - (filmnézés után) Örömmel látom, hogy most egész jó pszichés állapotban vagytok ahhoz képest, ahogy a kedvenc filmjeim megnézése után általában ki szoktatok nézni.








2017. március 18.

ITT-tan







Pár tucat lóverseny- és pornóreklámot feldobó ablakon keresztül végre sikerült elverekednem magam a hittanórai filmhez.








2017. március 14.

...





















bíróság








A szép, zöld, romantikus selyemingem van rajtam. Bárki, akivel találkozom, megdicséri, milyen jól áll. Majd beérek a dolgozószobánkba, ahol Ad hoc szobatárs is félvállról odaveti, hogy ez a műtős ing színben egészen passzol hozzám.


















Én: - Anyu, a meghatalmazást beraktam a hűtőbe, a süti tetejére, nehogy bármelyiket itt felejtsd. 










2017. március 13.

tesz-vesz kórház








Angyal műtőslányka rám ír, hogy hol vagyok. Írom neki, hogy még a bíróságon. Megkér, hogy amikor megyek a klinikára, vegyek neki egy szelet pizzát, valami húsosat, mert nem hozott semmi kaját, és éhen pusztul. Megyek a pizzáshoz, nézem, nézem a pizzaszeleteket, hát húst, azt pont egyiken sem látok, de abbéli reményemben, hogy csak sajttakarásban van, megszólítom az eladó fiút, hogy azt a pizzaszeletet válassza ki nekem, amelyik húsos, és ezen körön belül a legnagyobb. A srác visszakérdez, hogy vége van-e a fogyókúrának.
Egy szelet pizzával a kezemben kopogok végig a klinika folyosóján, odaadom a vásárfiát Angyal műtőslánykának, majd megyek a betegekhez. Az egyik szobában, ahol két idősebb férfibeteg van elhelyezve, az egyik rám néz, és megkérdezi, hogy feltehet-e egy indiszkrét kérdést. Mondom, hogy tegyen. Mire ő megkérdezi, hogy milyen pizzát vittem, amikor megérkeztem.







bíróság








Az egyetlen férfi, aki köszöntötte a női kollégákat nőnap alkalmából, Fogyatékos Zolika volt, az aktahordó fiú.









2017. március 11.








Van abban valami báj, amikor a munkásember este nyolc órakor, flekkes-foltos munkaruhában és láthatósági mellényben bandukol hazafelé orsay-s szatyorral a kezében.










2017. március 10.

jogi szeretetszolgálat







Hazafelé sétálva épp az jutott eszembe, hogy Erdőtündér mostanság varró tanfolyamra jár, és talán jó lenne varrni együtt valamit, amikor az érkező buszról Erdőtündért pillantottam meg leszállni. Ő, észrevéve engem, nevetve azzal jött oda hozzám, hogy képzeljem, pont sms-t akart írni nekem, hogy itt van a környékemen, és ha van kedvem, összefuthatnánk.









2017. március 7.

tesz-vesz kórház









A hatvanéves néni a megérkezésem után kb. három perccel már elmesélte, hogy huszonegy évesen, szűzen ment férjhez. Erre az információra nem feltétlenül volt szükségem...








2017. március 3.

bíróság








szerint nekem szláv lelkem van.... (?)


















2017. március 2.

bíróság








A felperes sérelmére karaktergyilkosságot követtek el, ezért nem lehetett jelen a saját életében.













2017. február 28.









A kirakatüvegen keresztül láttam, hogy már elkezdődött az előadás, aztán az üvegajtóban, kis krókusszal a kezemben integettem, hogy engedjenek be, majd az előadó meginvitált az első sorba, ahol lecuccolás közben kezdett gyanússá válni, hogy valami egészen másról beszélnek, mint ami az általam kinézett este témája, ezért fél-kabátban, hátrafordulva, megkérdeztem a mögöttem ülőt, hogy ez az x meg az y képzés-e, majd amikor ő nevetve rázta a fejét, felkeltem, bocsánatot kérve közöltem, hogy én tulajdonképpen egy másik programra jöttem, és derűs nevetésektől kísérve elhagytam a galériát.









2017. február 27.

jogi szeretetszolgálat







Istenem, legkattantabb és legkedvencebb munkatársaim EVER...

Erdélyi lánykának megszületett második gyermeke, ment rögtön facebookra a fénykép a következő felirattal:

Megszületett életünk 2. boldogsága. 

Majd másnap újra fel lett töltve ugyanaz a fénykép az alábbi kísérő szöveggel: 

Bocsánat, életünk 2. boldogsága véletlenül törlésre került, így még egyszer feltöltöm.

















Anyu: - Ha szomorú vagy, énekelj magadban egy dalocskát. Csak úgy, a capella.








tesz-vesz kórház







Én: - Ma megyek a kórházba.
Anyu: - Érezd jól magad!








2017. február 26.








Láttam, hogy a tolószékes bácsival egy irányba megyünk, ezért megkérdeztem, toljam-e egy kicsit, hogy addig pihentethesse a karját. Csak annyit válaszolt, hogy már most teljesen megszeretett.













az emberélet útjának felén egy nagy, sötétlő erdőbe jutottam....








és Erdőtündér életközépi válságban, én szimpla kilátástalanságban. Majd feldobta a facebook, hogy játsszák a mozikban a Botticelli: Dante pokla című művészettörténeti dokumentumfilmet. Úgy döntöttünk, megnézzük.









tesz-vesz kórház/bíróság








Ad hoc szobatárs: - Befejezted azt a telefonbeszélgetést, aztán hazamentél, és képzeld, nekem csak este hatkor esett le a tantusz, hogy te a telefonban akkor interjút adtál egy magazinnak. 








bíróság








Rokonlélek bírónő: - Bárhova mész is, mi sosem leszünk idegenek egymásnak: túl sok a közös flúgunk.
















énKÉP(p) - másKÉ(P)p







Az elmúlt héten kettő, nálam kb. húsz évvel idősebb, a saját helyét a világban még mindig nem találó nő is lelkesen újságolta, hogy fiatal önmagára ismer bennem. 








vasárnapi mise








Arrébb araszolok, hogy a néni le tudjon ülni, mire leborul a táskám, és a tartalma kiömlik a sorok közé. Volt benne egy meseterápiás könyv, egy rakat színes toll, egy rózsaszín sapka, egy lila pénztárca, egy pár gyűrű, egy mintás füzet és egy kalapács. 














Néni kiskutyája épp megtisztelni készül a kiülős étterem egyik lampionját, mire a néni ijedten rántja el, és anyáskodva magyarázza meg neki, hogy ahol eszünk, ott nem pisilünk.









2017. február 18.

élet(halál)kereszteződés








Felnéztem a könyvből, amikor a ködből valami szürkésbarna - igen, mókus - rohant be az aszfaltra. Csak annyit tudtam kimondani, hogy "vigyázz, mókus!", de már késő volt. Az út menti erdőből egyenesen a kocsi elé vágott. Mindkettőnk lélegzete egy pillanatra megállt. Döccenést nem éreztünk. Hangot nem hallottunk. A visszapillantó tükörben az út üres volt: a mókusnak sikerült olyan időben és tempóban kitörnie, hogy pont átszaladjon a kb. 80 km/h-val száguldó kocsi kerekei között. A szívünk még jó pár perccel később is hevesen kalimpált. Ennek a mókusnak őrangyala volt. Tuti, hogy volt neki.








jegyek









A jegyirodán ma beváltottam a két jegyre szóló 50%-os kedvezményt. Kértem a két jegy mellé egy harmadikat is, amit a jegyárus ugyancsak 50%-kal számolt el, és amikor szóltam, azt mondta, hogy ez jól van így.
















Az utak az emberekben vannak.











jogi szeretetszolgálat








Erdőtündérrel beszélgettünk, amikor leszólított minket egy hajléktalan, akit meghívtam egy szelet pizzára, amit végül Erdőtündér fizetett ki, mivel a kasszánál derült ki, hogy kártyát nem fogadnak el. 

Még nem beszélgettünk úgy Erdőtündérrel, hogy ne jött volna oda hozzánk egy hajléktalan.








2017. február 7.

bíróság





Én: - Egy nagyon fontos szakmai kérdéssel kereslek.
: - Ne kímélj!


Én: - Vannak a kislányodnak pecsétjei?
 :- Mi az, hogy! Van macis, virágos, szívecskés... Milyet szeretnél?


Én: - A kislányodra bízom, amelyiket adja.
:- Mihez kell?


Én: - Hát, azt nem mondhatom meg, végleg elvágnám magam.
:- Figyelj, ismerjük már egymást.











akivel mindenhol összefutunk






Balingóval az útjaink a legváratlanabb helyeken és időpontokban keresztezik egymást. Az utóbbi időben meglehetős gyakorisággal. Ahogy ő mondja:
"Budapestet te teszed nekem kicsi világgá és már-már falusivá, oly sokszor futunk össze merő véletlenségből." 








iránytű









Mindig ott kell lenni, ahol élet van.










tesz-vesz kórház








Ajándékot kaptam Angyal műtőslánykától. Az első, rózsaszín műtős sapiját. Ő is egy műtőstől kapta, amikor dolgozni kezdett. Szerinte az én életemben is meglesz a helye. Erre hirtelen előhalásztam a köténykém zsebéből a zacsimat, amiből a betegeknek szoktam osztogatni az összehajtogatott idézeteket. Egymás mellé raktuk őket. Ugyanolyan volt a színük. Aztán a tekintetünk Angyal műtőslányka lábára esett. Rózsaszín papucs volt rajta rózsaszín zoknival. Vannak helyzetek, amikhez nem kell magyarázatot fűzni.













2017. február 3.

józsef attila: kései sirató









Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad –
félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el – kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.















Amikor summa cum laude, meg minden kutyafüle minősítéssel és szakmai tapasztalattal benyújtom az életrajzom egy olyan állásra, ahol az elvárás annyi, hogy a pályázó cselekvőképes, büntetlen előéletű és jogi egyetemet végzett személy legyen, és ezen felül az ügyvédi irodában, közigazgatásban vagy bíróságon szerzett tapasztalat, illetve szakvizsga előnynek számít, és még vissza sem válaszolnak...









tesz-vesz kórház








Nagyszőke és Alacsonybarna ápolónők megbeszélték, hogy farsangra Donalginnak és Mexalennek (együtt beszedhető fájdalomcsillapító tablettáknak) öltöznek.








bíróság












Eminens bírónő: - Megkérdeztem a felperest, hogy mikor vonult be előzetesbe, mire ő önérzetesen kioktatott, hogy előzetesbe az emberek nem bevonulnak: oda beviszik őket.









2017. január 29.

tesz-vesz kórház




















ITT-tan









Piros lányka: - Jött hozzánk az egyházi óvodába egy pap bácsi, és megkérdezte a csoportomat, hogy szoktak-e énekelni? A kicsik rávágták, hogy igen. A pap bácsi megkérdezte, hogy mi a kedvenc daluk? Ilyenkor a három-négy éves gyerekek többsége a Süss fel napot, vagy hasonlókat mondta volna. Az enyéim nem. Ők arra a kérdésre, hogy mi a kedvenc daluk, kórusban kiabálták, hogy "Jézus szeret minden kicsi gyereket!". Tudom, hogy ez valahol súlyos, de azért nagyon büszke voltam rájuk.









bíróság








Ültem a fogalmazóval, már szétuntuk a fejünket a sok favágó feladaton. A hangulatot feldobandó, ajánlottam neki, húzzunk egy idézetet. Kihúzott egy cetlit, kibontotta, elolvasta, majd unottan dobta félre azt is, mondván, hogy tökéletesen leírja a helyzetünket. Megnéztem, mit húzott. Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége.






2017. január 21.








Anya: - Hogy haladsz a munkáddal?
Én: - Írtam egy verset franciául...










2017. január 18.






Láttam egy képet, amiről egyből ő jutott az eszembe:









Visszaírt, hogy ez a kép majd' egy évig kint volt a frigóján. (Sosem jártam nála.) Úgy látszik, megértettem valamit.




szabó lőrinc: két ország határán






Ha még megkivánsz,
megkivánlak érte,
kevés már a kedvem
földi jóra, szépre,
kezdek öltözködni
jégbe, hófehérbe.

Nem érek rá többé
könnyű ölelésre,
ha nagyon szeretsz,
hálás leszek érte,
ha nem csábitasz el,
magad vesztesége.

Én már csak az égre
nézek fel maholnap,
két ország határán
lábaim topognak,
az is csak búcsú, ha
szivedbe botolnak.

Ha még itt marasztalsz,
hálás leszek érte,
nagyon nehéz az út
az őszbe, a télbe,
nem kisérhet oda
nyarad édessége.

Megyek mégis. Kell a
béke tisztasága,
nem tudom, mit ér, de
ma még fáj az ára;
várjak, most, miattad,
várjak, utoljára?

Sirva így bucsúzom,
régi életemtől,
ha nem húzom is ki
kezed a kezemből:
nincs út visszafelé
e szomorú percből.

Öltöztet az idő
jégbe, hófehérbe,
két országban járok,
mindegyiktől félve;
akármit választasz,
megszenvedek érte.














M. mesél







: - Egy részeg lány a busz elé rohant. A sofőr már nem tudott fékezni. Az utasok közül páran a lányhoz rohantak segíteni, páran a sofőrt támogatták. A boltos kijött az üzletéből, kérdezte, hívtunk-e mentőt, rendőrt, tud-e tenni valamit. Hozott egy pohár vizet a vezetőnek. A járókelők közül és a buszon utazók közül is ott maradtunk tanúskodni. Vannak jó emberek. Nem igaz, hogy nincsenek. 











michael ende: momo (részlet)







"- Mikor születtél?
Momo töprengett, s végül azt mondta:
- Ameddig visszaemlékezem, mindig itt voltam."






tesz-vesz kórház










A néni megkérdezi, hány éves vagyok. Mert akárhogy néz, nem tudja megsaccolni. Még azt sem, hogy tanuló vagyok-e, vagy már dolgozom. Szerinte nincsen korom.











2017. január 17.

tesz-vesz kórház








Angyal műtőslányka: - Egy fiatal lánynak amputálni kellett a karját. A doki sírt a műtét előtt. Ötvenes, nagydarab férfi.
















Az ember tettei, szavai és talán még a gondolatai is a halálával válnak véglegessé.







2017. január 16.

oloffson placid atya: a túlélés négy szabálya








1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni, és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.
3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.
4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.



















“Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?”
Oloffson Placid, 2007











2017. január 15.

optimizmus










A virágos bódéban adventi koszorút árulnak, élő zölddel, darabját 4-5.000,- Ft-ért.











2017. január 8.

megint megyek telkibe...







Ez alkalommal sikerült jó helyen leszállni a távolsági buszról. Bekapcsolom a navigátort a telefonomon, innen már nem tévedhetek el. Megyek jobbra, balra,  lefelé, fölfelé, a telefonom jelzi, hogy megérkeztem. Körbenézek. Nem tudom, pontosan hol vagyok, de annyi biztos, hogy nem itt kellene lennem. Állok a néptelen utcán a mínusz húszban, a kezem lefagyott, nem bírok tárcsázni, mellettem a száraz fűben valami állat mozog. Nagy nehezen felmelegítem az ujjaimat annyira, hogy felhívjam a barátnőméket. Ő a vonal másik végéről mondja, hogy már egész közel vagyok, de hogyan is magyarázza el, merre kell mennem... várjak csak... épp elment előttük egy szürke kocsi, látom-e? Igen, előttem is pont akkor haladt el. Na, abban az irányban, ahonnan az jött, az üres telek utáni zsákutca. Megyek abba az irányba, több üres telek is van, de zsákutca egy sem. Nagyon hosszan megyek, végül a város határában találok egy zsákutcát. Tuti nem az az. Utcatábla sehol. Állok a város szélén szétfagyva, tanácstalanul. Egy autó akkor parkol be egy társasház elé. Odaszaladok a sofőrhöz, megkérdezem, nem tudja-e, hol van ez és ez az utca, mert én nem találom, és szét vagyok fagyva és már telefonálni sem tudok. Szuper rendes, készségesen mutatja, merre kell mennem. Kétkedve nézek rá, hiszen abból az irányból jöttem, ott tuti nincs, a szürke kocsi, amit a barátnőm látott, a másik irányból jött, de arra sincs. Mondja, hogy ha várok egy percet, beadja az ételt az anyukájának, és elvisz oda kocsival. Ott, Telki határában, korgó gyomorral, szétfagyott kezekkel, a mínusz húszban volt az a pszichológiai pont, amikor azt mondtam, hogy rendben. Úgyhogy szépen beültem egy ismeretlen mellé a kocsiba, és ő elvitt a keresett címre. 
Ott megbeszéltük, hogy a szürke kocsi, amit egyikünk-másikunk látott, nem ugyanaz volt.






E. mesél








"A három éves kislányom nagyon komolyan veszi, hogy karácsony Jézus születésének a napja, ezért mi ilyenkor tortát készítünk, és rajta csillagszórót gyújtunk. A 2016 gyertya nem férne rá..."









2017. január 5.

tesz-vesz kórház







Nénike: - (lelkesen) A doktor úr az én lábműtétemet játszotta le felvételről a hallgatóknak. Én is beülhettem megnézni. A végén odajött hozzám, és azt mondta, hogy lassan olyan profivá válok a témában, hogy ezt a műtétet már magamnak is meg fogom tudni csinálni otthon.







2017. január 4.

tesz-vesz kórház








Műtős ruha, sapka, maszk, papucs. Angyal műtőslánykával járkálunk körbe a folyosón, be-bepislogva az üvegablakokon, melyik műtőben, milyen műtétre készítik elő a betegeket. A műtősnő elmondja, hogy a sterilizált helyektől milyen távolságra kell megállni, egyébként bárhonnan nézhetem, amit csinálnak. Achilles-ín összevarrás. Jófej doki felvágja a beteg vádliját, emelgetik, húzogatják az ínt, nyesegetnek. 
Kezdek egész büszke lenni magamra, milyen stramm lány vagyok, hogy ilyen jól bírom a látványt, amikor valami nehéz érzés telepszik rám. Émelyegni kezdek. Lehet, mert nem ittam, vagy mert éhes vagyok? Elkezd forogni a világ. Biztos a szag miatt van. Nem, nem bírom, mindjárt összeesem. Bocsánatot kérek, kimegyek. Elbotorkálok az öltözőig, ott lerogyok a padra. Mozdulatlanul várok pár percet, amíg kitisztul a fejem, és összekapom magam. Mi volt ez? Nem, nem a látvány. Nem is a szag. Valami más: a szembesülés. Igen. A szembesülés a testtel. A szembesülés a sebezhetőséggel. A szembesülés a saját magam fölötti hatalom hiányával. A szembesülés azzal, hogy mennyire idegen vagyok a saját magam számára. A kifordított emberképtől, a titkok e hirtelen zuhatagától kezdett forogni a világ. Azt hiszem, pár percre testidegenné vált a lelkem.
Felkelek. Kutyaharapást szőrivel, vissza a műtőbe. Próbálom lépésről lépésre kommentálni magamban a látottakat, hátha az apróra bontás segít. Igen. A folyamat részekre bontása határozottan sokat lendít a helyzeten. De nem, mégsem bírom. Mára elég volt ennyi. Ennek az elviseléséhez többet kell dolgozni az agy átállításán. Kimegyek a folyosóra, inkább az üvegen keresztül nézem a műtéteket, onnan jobb. Angyal műtőslányka fent ül a párkányon. Felcsüccsenek mellé én is, együtt bámulunk be a műtőbe. Jólesik a folyosó friss levegője, és az is jólesik, hogy Angyal műtőslányka beszél hozzám. Odajön még egy műtős srác. Az ő hangja is nagyon jól esik. Mögöttünk az ablak, alattunk a város, és az égből puha, simogató pelyhekben kezd hullani a hó.











várakozás








Vasárnap van, január elseje, és az újévi misére tartva várok a buszmegállóban kint, "falun". A házak még mélyen alszanak, közel s távol sehol egy lélek. Az utcákat köd lepi, tejüvegszerű, sűrű köd. A fák deres ágait és a fekete eget nézem. Hideg csípi az arcomat. Milyen rég volt telünk, olyan igazi! És ma, új év első napján milyen jó is, hogy ez megadatott! Egyszeriben hála tölti el a lelkem, és valami késztetésféle, hogy ezt a nagyon törékeny és nagyon mulandó telet, ami most és itt van bennem és körülöttem, megköszönjem. Szavak után kutatva, valahonnan, mélyről előugrik Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának az emléke. Talán pont ide illik. De hát ki tudja azt itt és most idézni? Az okostelefonom, kapok észbe! Húzom le a kesztyűmet, nyúlok bele rögtön a táskámba, hogy előkotorjam... de nem. Mégsem. Megállítom a mozdulatot. Kihúzom a kezem a táskából, és visszaveszem a kesztyűmet. 
Nem szabad. Nem szabad mindent, mindig azonnal megkapni. Előbb meg kell tanulni akarni, vágyni rá. Gondolni rá. Annyit gondolni rá, hogy helyet készítsünk neki magunkban. Aztán meg kell tanulni megtenni felé az első lépést. Aztán a másodikat és a harmadikat és így tovább. Annyi lépést, de pontosan annyit, hogy mire odaérünk, készek legyünk a befogadásra. Hagyni kell magunknak időt a formálódásra.
Néha sajnálom, hogy vannak okostelefonok és számítógépek. Mindent instant megkapunk, és közben nem járunk az úton. Mindig csak a célban vagyunk. Nincsenek kitérők, nincsenek eltévelyedések, és nincsenek meg az ezekkel együtt járó élmények sem. Elfelejtettünk gyönyörködni az útban. Elfelejtettünk alkalmazkodni és változni az úton. Elfelejtettünk várakozni.







2017. január 1.

a 2017-es évre








Menni kell.













pont ezen gondolkoztam...







„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” (Jeremiás 29:11)
"(...) Nyomorúságos dolog olyan szerepet játszani, amit nem rád szabtak. Mintha egy olyan cipőben járnál, ami nem a te méreted. Nos, miben vagy jó? Mit szeretsz legjobban csinálni? Milyen teljesítménytől érzed magad legjobban? Írj össze három pillanatot az életedből, amikor élesen átérezted ezt a beteljesedettség érzést. Mit árul el ez a céljaidról? (...) Mit tanultál meg kudarcaidból a célodat illetően? Vannak olyan területek, melyek nyilvánvalóan nem tartoznak elhívásodba? Ki az, akit csodálsz azért, ahogy felhasználja talentumait? Miben hasonlítasz arra az emberre? Mit tanulhatsz tőle? Hogyan írnád le erre az évre vonatkozó látásodat? Vagy milyennek látod az életedet mostantól számított öt év múlva? Tíz év múlva? Kik azok az emberek, akik tényleg értik, hogy ki vagy? Megkérdezted már tőlük, hogy szerintük mi lehet a rendeltetésed? Adtak valamilyen javaslatot arra nézve, hogyan kellene használnod talentumaidat? Ha megírhatnád saját gyászjelentésedet, mi állna benne? Mit szeretnél, mire emlékezzenek veled kapcsolatban az emberek? Most, az új év kezdetén kérd el Istentől az ő tervét!"


 Forrás: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:cZic0EnvXOkJ:www.maiige.hu/&num=1&hl=hu&gl=hu&strip=1&vwsrc=0






2016 mérlege







"Lépj hátra. Hunyoríts rá. Találd meg a kivágást." Néha tudatosan hátra kell lépni. Az élettől. A tisztán látásért. A lényeglátásért. A súlypontok átrendezéséért. 2016 a (szó szerint) sötétben elindulások éve volt. Az utak mind este vezettek, a célállomásokon lámpa égett és emberek voltak. Hogy érkeztem, és kik voltak ott? Nem tudom, és mélyen úgy hiszem, hogy most nem ez a fontos. Csak az elindulás. És hogy vannak. És hogy megyek. És hogy megérkezem. Mert menni is kell, és megérkezni is kell. Sötétben is. Bukdácsolva is. Nem tudva, merre, hova, hogy van-e ott út egyáltalán? Menni kell.







2016. december 29.

ajándékfiók








Idén kineveztem egy fiókot ajándékfióknak. Abba gyűjtök minden tárgyat, amit meglátok, és tudom, hogy valamelyik ismerősöm örülne neki, de épp nincs alkalom, hogy átadhassam. (Nemszületésnapokat még nem tartok.)









keresztszülői szárnybontogatások







Amikor beköszönt a felismerés, hogy már vagy öt perce a kutyajátékok között keresek karácsonyi meglepetést kicsi Bernátnak.








ITT-tan








Rocker @ty@: - Őt tulajdonképpen miért hívják Anelnek?
Világoskék lányka: - Mert már egész kiskorától kezdve a két keresztnevének a szóvegyülését használja.
Hangos miatyánk: - Ha így becéznénk egymást, akkor engem Hul(l)ának kellene szólítani...










bíróság






... avagy idén mindenki iparkodik testreszabott ajándékot adni (lásd még: jogi szeretetszolgálat legutóbbi bejegyzése).



-tól egy zacskó hajdinát kaptam karácsonyra.















Nem vagyok türelmetlen, csak gyorsabban telik a belső időm.








2016. december 27.








Hozzáadtam a piskóta tésztához öt púpuzott evőkanál vizet.











2016. december 23.

herman hesse: a karácsonyfa alatt (részlet)






"... apám egyenesen állt a fa előtt, kezében a kis testamentummal, és félig olvasta, félig kívülről idézte Jézus születésének történeté: " Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett...". Ez volt a karácsonyi ünnep szíve és magva: ahogy körbe álltuk a fát, apánk meghatott hangja, a szoba sarkába vetett pillantás, ahol a félkör alakú asztalon sziklák és moha között ott állt Betlehem városa, az ajándékozást megelőző utolsó, örömteli, feszült várakozás..."






pici Bernát első karácsonya
























Képeslapot kaptam anyukámtól karácsonyra.








karácsony








Délben hazaengednek minket.
A karácsonyi vásáron a hangulat a tetőfokára hág.
Két férfi majdnem összeverekszik a kürtős kalácsos bódé előtt. 
Egy jól öltözött nő minden igyekezetével próbálja meggyőzni a koldust, hogy menjen el mosogatni.
















Én: - Ez valami farkasokat bemutató múzeum?
Tündérbarátnőm: - Inkább olyan bedrogozott Alice in Wonderlandhez hasonlítanám. Neked tetszene.
Én: - Ezt bóknak veszem.






nézőpont








Olyan későn, hogy az másnap már koránnak számít.









2016. december 21.

bíróság







Szabin is vagyok, meg beteg is vagyok. Duplán nem vagyok ott.








2016. december 20.

jogi szeretetszolgálat




Tudta, hogy sok dolgot nem ehetek, ezért biztosra ment: egy zacskó zabpelyhet kaptam tőle karácsonyra.
Hiányoznak...










2016. december 18.

károlyi amy: szó-pihe





Szavakból van a párna
amire este fekszünk
fülünkbe súgják halkan
mit tettünk s mit nem tettünk 


A fejünk belé süpped
sok zengő szó-pihébe
mondattá összerakni
nem tudjuk a sötétbe







thomas kegler: patak, alkonyat - példabeszédek könyve 16,3







Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.















adventi készülődés
























cipő és a lány (republic): gyere közelebb, menekülj el















Gyere közelebb, menekülj el
Kicsi madaram te vagy a bűnjel
Jönnek érted és megtalálnak
Forog ez a tánc egyre bátrabb
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet és megköszönöm

Gyere közelebb, menekülj el
Kicsi madaram te vagy a bűnjel
Jönnek érted és megtalálnak
Forog ez a tánc egyre bátrabb
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet és megköszönöm
Forog ez tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet és megköszönöm

Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Forog ez a tánc éget a tűz
Csalogat engem és messze űz
Hét a bánat és hét az öröm
Adj nekem egyet és megköszönöm
Adj nekem egyet s én megköszönöm
Adj nekem egyet









bíróság







A per nyár közepén zárult le másodfokon, a felperes keresetének 100%-ban helyt adtak, vége, jogerő, mindenki happy. Most, decemberben felhozták az aktát az irattárból, mivel érkezett benne egy új beadvány a XXXI. rendű alperestől. Olvasom: a XXXI. rendű alperes akként nyilatkozik, hogy a felperes keresetének való helyt adást nem ellenzi, költségigénye a felperessel szemben nincsen...


















bíróság








Én: - Baj van? Könnyes a szemed...
Befogad és kitaszít a világ: -Most gépeltem le az ítéletet, amit Rokonlélek bírónő diktált le diktafonra. Hallatszik, hogy diktálás közben el-elsírja magát, kifújja az orrát, és szipogva folytatja.









bíróság








: - Nem véletlenül hívják a polgári perrendtartást Pp.-nek: az agyunk zúzza péppé.
















marc chagall: életem (részlet)









"Ki ez a lány? Félek tőle. Nem, mégis inkább odamegyek hozzá, megszólítom.
Késő. Már búcsúzik. Alig pillant rám, mikor kimegy.
Mi is elmegyünk Théával sétálni. A hídon újra találkozunk a barátnőjével.
Egyes-egyedül van.
Hirtelen ráeszmélek, hogy nem Théával kellene most lennem, hanem vele.
A hallgatása, szeme az én hallgatásom, az én szemem. És mintha régóta ismerne, mindent tudna rólam. A gyerekkoromról, a jelenemről és jövőmről. Mintha őrköd­ne felettem, megérezne bennem mindent, pedig először látom életemben.
Ő az én asszonyom.
A halvány arca. És a szeme! Milyen nagy, kerek, milyen fekete ez a két szem! Az én szemem, az én lelkem.
Théa nem érdekel. Idegen.
Beléptem egy új házba, és most már odatartozom örökre."













2016. december 13.










Vannak dolgok, amiknek nem kellene megtörténniük, és ha már úgy alakult, hogy ennek ellenére mégis megtörténtek, nem kellene leíródniuk. Na, ez a mai is pont ilyen volt.











2016. december 11.

ITT-tan







Rocker @ty@: - Nem kérek sütit, köszönöm.
Én: - Szolgálatban vagy?








tesz-vesz kórház









A vak nő azt mondta, hogy neki azok a kedvenc ruhái, amikben megdicsérik.
















Öntudatomnál vagyok: tudok Önről.










fodor ákos: figyelmeztetés








Úgy beszélj, hogy tudd:
szavaid mély nyomokat
hagyhatnak _benned!_








2016. december 3.

weöres sándor: örök pillanat






Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.











ITT-tan







Giga: - Épp a Palatinus Strandon voltunk, amikor eszembe jutott, hogy Nagyboldogasszony ünnepe van. Úgy, ahogy voltam, fürdőruhában, végigrohantam a városon, és a mise kezdetére még éppen be is estem a templomba. A hátsó padok mögött, strandpapucsban, fürdőruhára tekert törülközővel álltam végig a misét. Szerintem itt engem már így elfogadtak.















Aki ad, elvesz belőlem.








énKÉP(p) - másKÉ(P)p







Féltem, hogy zavarba jön, ha meglátom, ezért ő vett észre engem. Azt mondta, zavarja, hogy nem vezetik, én pedig azt, hogy ha valaki vezet, azt követni kell, és ez éppen arról szólna, hogy magunk után menjünk. Pörgősebbet vártunk, ez igaz, így viszont több figyelmet tudtunk szentelni egymásnak. Megbeszéltük, hogy húzós fizetni egy óráért, amin nem vagyunk jelen, de aztán azt is, hogy ugyanennyit a H&M-ben is otthagyunk egy ruháért, amire talán nincs is szükségünk. És a csapat jó.
NÉZőPONTok. 
Az óra is erről szólt. A nézőpontokról. Talán nem véletlen, hogy pont mi, pont itt, pont most, a dilemma pillanatában találkoztunk. Hogy meggyőzzük egymást. Hogy ez több, mint egy ruha. Hogy ez pont az ellenkezője.








bíróság








: - A principálisom egyszer megkérdezte tőlem, hogy én tulajdonképpen hogyan szoktam a tárgyalást vezetni?
"Tudja, Főnök, az úgy néz ki, hogy van eleje, közepe, meg vége."
Ő erre azt mondta, hogy ez így jó lesz.











bíróság






a tárgyalóból a dolgozószobába menet benézett barátkozni. 


Én: - Komoly, hogy én most a tollad tetején egy házikót látok?
: - Igen. Társasházas ügyet tárgyaltam. Van kiskocsis tollam is, azzal a baleseti kártérítéseknél szoktam jegyzetelni, és van egy leveles is, azt pedig a környezetvédelmi perekre viszem magammal. 








2016. november 30.

bíróság







-val a folyosó közepén beszélgetni kezdtünk, majd valahogy úgy alakult, hogy ő megmutatta a telefonján a rajzait, majd valahogy úgy alakult, hogy én is megmutattam neki a telefonomon a rajzaimat, aztán csak néztünk egymásra, és azt kérdeztük magunktól, hogy tulajdonképpen mi a fenét keresünk mi itt.











ITT-tan







Giga: - Az ITT-tan csoport újév első napján, a szilveszteri buliból esett be a reggeli, hétórás misére. Nem tudom, milyen indíttatástól vezérelve, az első padban foglaltunk helyet, ahol Z.-n a mise közben olyan ólmos fáradtság lett úrrá, hogy minden akaratereje ellenére elszundított. Rocker @ty@ a prédikációjának már a közepe felé járt, amikor az eladdig békésen szundikáló Z. hirtelen nagyot ordítva ugrott fel a padból. Későbbi elmondása szerint álmodott, és álmában szembe jött vele egy hatalmas hóember.
















2016. november 29.

bíróság








Megtudtam a takarítónőről, hogy diszkoszvető volt.















2016. november 28.







A karácsonyi vásáron pocakos turista szarukürtöt vásárol. Rendületlen optimizmussal fújja, fújja, már vörös a feje, de csak nem jön ki hang a hangszerből. A sréhen levő bódéban az árusok nem bírják tovább, egyszerre rázkódni kezdenek a nevetéstől:
- Ebből aztán nem lesz csata!












2016. november 27.








Ősz, lobogó hajú, ötvenes rocker pasi hajt rózsaszín farmerban egy rollert.










2016. november 19.

(élet)(rajz)tanár






Hommage á Béla bÓ




Lépj hátra.
Hunyoríts rá.
Találd meg a kivágást.










ITT-tan












(búcsú)cédulák







2016. október 20.






Én: - Anyu, nézd, ez az a karkötő, amit a táskámban találtam! A kollégáim mind megjegyezték, hogy nagyon én vagyok.
Anya: - Igen. Olyan kis semmi... Akarom mondani, nem hivalkodó.








nemzetek konyhája







Wasabis hummus Erős Pistával.









2016. október 18.








A lét peremén folytatott beszélgetések őszintesége.














2016. október 14.

már a csoda megtörténtének a lehetősége is csoda








Tollat kerestem ma a táskámban, mikor egy idegen tárgy akadt a kezembe. Kíváncsian emeltem ki a fényre. Biztosan tudom, hogy nem én vettem. A szeretteim biztosan tudják, hogy nem ők adták. Az is biztos, hogy a táskámat nem hagytam őrizetlenül. Nem volt rajta sem név, sem üzenet. Bárki is adta, bárhol is adta, bármikor is adta: köszönöm.












2016. október 13.

jogi szakvizsga








Ma, 2016. október 13. napján eleget tettem a jog irányában fennálló, utolsó kötelezettségemnek is: leszakvizsgáztam. Végleg. Nincs több jogi vizsga, nincs több jogi államvizsga, nincs több jogi szakvizsga. Absolvo, absolvere, absolui, absolutum. Amen.








2016. szeptember 28.

igazság








Egy percnyi ég. 
A jogban.
Amikor a 
formák és
mértékek és
bekezdések mögött és
megfeszülő érvek és
észérvek után és
összeálló és széteső tények és
egymásba gabalyodó valóságfoszlányok után és
tulajdonképpen már minden után
a betűrácsok alól
hirtelen megüti a fülünket
az aranybundájú róka
futkosása.

















Még háromszázötven forint hiányzott a könyv árából. Azt mondta, majd ha legközelebb erre járok, megadom.
















Akkor még nem tudtam, pontosan mi is az a traumatológia, de legbelül éreztem, hogy bármi is legyen, ennyire nem súlyos a helyzet.








tesz-vesz kórház







Miközben segítek a néninek kihajtogatni a 8x8-as cetlibe csomagolt Pilinszkyt, szemem sarkából észreveszem, hogy egy fiatal nővérke figyel az ajtóból. Felé fordulok, de ő csak int, hogy nem akar semmit, olvassak nyugodtan. Közelebb jön, és elbűvölten jegyzi meg, milyen szép az idézet. Lelkesen felveti, hogy jelentkezzek műtősnőnek, mert az nagyon jó dolog, ő négy hónapja kezdett el dolgozni, most pont azt csinálja, mindjárt megy is fel az ötödikre, ha van kedvem, jöjjek vele! 

Beöltözünk zöld műtősruhába: az ötödiken csak ezekben lehet tartózkodni. Keresztül-kasul járkálunk a műtőkön, előkészítjük a protéziseket a másnapi operációkhoz. A szekrényekben pedáns rendbe állított dobozokban sorakoznak a gömb és rúd alakú fémalkatrészek. Ezek pár óra múlva már végérvényesen nem valamik, hanem valakinek a testrészei lesznek. Későre jár, az ablakból a panelek négyzet alakú fényei törik meg az éj egydimenziós feketeségét. A műtős srác ábrándozva jegyzi meg, hogy amikor csontot fűrészelnek, fenyőillat szokta belengeni a műtőt. Megérint az éjszakai műszakok varázsa. Őszintébbek vagyunk. Közelebb vagyunk egymáshoz. Valahogy elvékonyodik a határ a lelkek között. Kiderül, hogy a műtős srác feleségével a jogi szeretetszolgálatnál voltunk kollégák.

Hazafelé menet eszembe jut az a hét évvel ezelőtt eltöltött éjszaka a traumatológiai ügyeleten. Azon az éjszakán, az arab orvos, a hajra kent Fastum gél, a sarokba vizelő hajléktalan és az ott nem lévő arapapagáj társaságában értettem meg, hogy sohasem leszek egészségügyi dolgozó. De ezzel a felismeréssel egyidejűleg azt is rögtön megértettem, hogy valamilyen szerepet szántak ide nekem.

Fiatal nővérke a továbbiakban: Angyal műtőslányka







bíróság








Energikus Doktor Szöszi Bírónő: - Benned van levegő.
Én: - ?
Energikus Doktor Szöszi Bírónő: - Ezt úgy értem, hogy nem szürkülsz bele ebbe a munkába, hanem látod, hogy a bíróság falain kívül, meg munkaidőn túl is van élet.








ITT-tan









Rocker @ty@: - Ők valószínűleg nem fognak jönni, mivel nyáron született egy viszonylag szép gyerekük.

















Most arra van szükségem, hogy külső dolgokra figyeljek.










ITT-tan









Rocker @ty@: - Reggel, készülődés közben elgondolkoztam, mi az a titok? Létezik-e olyan kérdés, vagy olyan felelet, ami megvilágítja, ki vagy te, vagy ki vagyok én? Rá kellett jönnöm, hogy akármennyi kérdést teszek is fel, a feleletek - legyenek azok a legprecízebbek és legigazabbak - nem alkalmasak arra, hogy megszüntessék a titkot. Ellenkezőleg: új és új kérdéseket szülnek. Minél többet tudok, annál több titok bukkan elő. És ez csodálatos.








2016. szeptember 24.






Nem hoztam magammal verseskötetet.
Ma beszélgessünk kötetlenül.










2016. szeptember 19.








Alkotni, mint kígyó vedli le a bőrét.
Alkotni, mint haj növi le magát.
Alkotni, mint lenőtt körmeinket vágjuk le, vagy tejfogainkat hagyjuk el.

Természetesen. Fájdalom nélkül. Magától értetődően.

Alkotni, mint elbúcsúzni egy, már nem használatos részünktől.